A.T. Still által alapított oszteopátia filozófiája nagyon különbözött az akkori allopátiás gyógyászattól. Míg a klasszikus orvoslás a tüneteket gyógyszeres kezeléssel próbálta kezelni, az ő megközelítése holisztikus volt. Kezelte az illető testi-lelki problémáit és ezzel együtt foglalkozott a beteg életmódjával és étrendjével is.

Tisztában volt vele, hogy külső és belső tényezők is befolyásolhatják az egészséget.

Swedenborg, Spencer és Virchow filozófiája alapján kidolgozta saját terápiáját, az oszteopátiát.

Megközelítése holisztikus volt. A keringési zavarokat kereste és kezelte, hogy serkentse a test öngyógyító erőit – ma úgy mondjuk az immunrendszert -, hogy az egészséget visszaállítsa.

Still a következő szavakkal írja le az oszteopátiát:

“…az oszteopátia filozófia, művészet és tudomány…”

Still különféle alapelveket fogalmazott meg, amelyek az oszteopátia filozófiájának alapját képezik:

1. Teljesség: a személy mint egység

Amikor Still emberekről beszélt, a személyre gondolt, nem csak a testére. „Elme, anyag és mozgás”-ról beszélt. Ma a testről, az elméről és a lélekről beszélünk. Még ha a szervezet különböző rendszerekből áll is, az egyes rendszerek optimális működése az összes többi rendszer megfelelő működésétől függ.

Az összes rendszer kölcsönhatását a kommunikációs rendszerek garantálják: idegek, keringés, liquor és immunrendszer.

A kommunikációs rendszerek tápanyagokkal és információkkal látják el a sejteket, szabályozzák a védekező mechanizmusokat és eltávolítják a salakanyagokat. A myofascialis rendszer különleges helyet foglal el ebben a rendszerben. Tartalmazza a szervezet összes receptorát, és az idegek, az erek és a nyirok csatornája. Kötőszövetként minden rendszert összeköt egymással, formát és tartást ad a szerveknek, izmoknak és csontoknak.

Emiatt Still a fasciát “az oszteopata vadászterületének” nevezte.

A fasciában “az oszteopata egészséget és betegséget talál”.

A fizikai és lelki traumák a fasciális feszültségben tükröződnek, és így akadályozhatják az információ, a tápanyagok és a salakanyagok normális áramlását.

Still számára világos volt, hogy a lélek az ember része, és ezért a mentális és érzelmi zavarok a szomatikus diszfunkciók kiváltó okai vagy következményei lehetnek.

Ugyanilyen fontos volt számára a higiénia, a táplálkozás és a környezet, amelyben az ember élt. Egy oszteopát nemcsak manuális terapeuta, hanem tanácsadó is.

2. Önszabályozás

Still mindig “Isten gyógyszertáráról” beszélt, amikor öngyógyításról és önszabályozásról beszélt.

A Teremtő úgy hozta létre az embert, hogy külső beavatkozás nélkül is működni tudjon. Képes megvédeni magát a külső kórokozók (baktériumok, vírusok, paraziták, …), valamint a betegségek belső okai (rendellenes sejtnövekedés, rákos sejtek, fekélyek, …) ellen. Ennek előfeltétele, hogy minden rendszer optimálisan működjön a testben. Betegség esetén az oszteopát feladata kideríteni, miért hibáztak a védekező mechanizmusok.

Still számára a vér-, nyirok-, energia- és idegimpulzusok áramlásának akadályai a funkcionális zavarok okai.

“Mondja meg, mikor volt zavart a keringés, akkor meg tudom mondani, mikor kezdődött a betegség…”. (A. T. Still)

A keringési zavar oka lehet a szövetek feszültsége, a mozgáskorlátozottság és a myofasciális struktúrák szerkezeti károsodása is.

A külső okok, mint a lelki és fizikai stressz, az egészségtelen életmód és az egészségtelen táplálkozás szintén megzavarhatják a belső egyensúlyt. Egyrészt az autonóm idegrendszeren keresztül negatívan befolyásolhatják a keringést, másrészt a helytelen táplálkozás és a negatív stressz révén közvetlenül gyengíthetik az immunrendszert.

A mai nyelven az autoregulációs mechanizmusokat pszicho-neuro-endokrin-immunrendszernek nevezik.

3. A funkció és a struktúra kapcsolata

A struktúra és a funkció kölcsönösen befolyásolják egymást. Amíg egy struktúra (szerv, izom, ideg…) képes ellátni normális funkcióját, addig nem lesznek zavarok. Ugyanakkor az ép szerkezet a normál működés előfeltétele.

Ez az egész szervezetre vonatkozik.

Ez jól szemléltethető egy ízület példáján.

Az egészséges, jól működő ízület finom, harmonikus, fájdalommentes mozgásokat tesz lehetővé a két véghelyzete között. Ugyanakkor pontosan ezek a mozgások az ízületi apparátus karbantartásának előfeltételei is.

A fiziológiás mozgások lehetővé teszik az ízület optimális karbantartását. A szalagok és az ízületi tok megfeszül mozgás közben és ezzel együtt ízületi folyadék termelődik, a porcnál pedig folyamatosan kompresszió és dekompresszió lép fel.

Röviden: a keringést serkenti a mozgás, amely biztosítja az ízületi apparátus tápanyagokkal való ellátását és a salakanyagok eltávolítását.

Ez az elv érvényes minden struktúrára külön-külön, valamint a szervezet egészére is.

4. Ezen elvek megvalósítása a kezelési koncepcióban

“…az oszteopát feladata az egészség megtalálása, a betegséget mindenki megtalálja…” (A.T. Still)

Az oszteopátiás kezelés célja az önszabályozás serkentése. Ennek előfeltétele a vér-, nyirok-, idegimpulzus- és energiakeringést akadályozó tényezők felkutatása és kezelése.

A fiziológiás mozgás és a megfelelő keringés az optimális önszabályozás előfeltétele. A szó legtágabb értelmében vett mozgászavarok lesznek a működési zavarok és betegségek okai, ezért kezelni kell őket.

Oszteopátia = Az oszteopátia filozófiájának megvalósítása egy manuális diagnosztikai és kezelési koncepcióban, amelyben az ember és nem a betegség áll az előtérben. Holisztikus megközelítés, amelynek célja a szervezet autoregulációjának serkentése.