Az oszteopátia területei: Craniális oszteopátia
A craniális oszteopátia az oszteopátia egyik részterülete a parietális és a viscerális oszteopátia mellett.
A craniális oszteopátiában a koponyacsontok, a keresztcsont és a hozzájuk tartozó kötőszövetek finom mozgásait vizsgálják és kezelik.
A craniális oszteopátia célja a gerincoszlopban a keresztcsontig és a koponyában – összességében az ún. cranio-sacralis rendszerben – a folyadékok szabad áramlásának serkentése, illetve rendellenességek esetén annak helyreállítása.
A cerebrospinális folyadék (liquor) jelentősége a szervezet számára:
A liquor szükséges az agy fejlődéséhez, működéséhez és növekedéséhez.
Fontos tápanyagokat továbbít az agyba és az idegekbe.
A craniális oszteopátia elmélete azt feltételezi, hogy a légzési ritmuson és a pulzuson kívül a testnek más ritmusai is léteznek, például a liquor és más folyadékok ritmusa.
A gerincvelőben és az agyban a keresztcsont és a koponya közötti folyadékok mozgását a képzett oszteopátok enyhe pulzálásként érzékelik az egész testben.
A finom rezgések átadódnak a testnedvekre és a környező szövetekre. Ezen folyadékmozgások ritmusa diagnosztikai eszközként használható. Ennek a ritmusnak a megváltozása összefügghet hormonális egyensúlyunkkal, immunrendszerünkkel, légzésünkkel és idegrendszerünkkel.
A zavarok hatásai:
A cranio-sacralis rendszer zavarai megnyilvánulhatnak például migrénben, hátfájásban vagy immunhiányban. A különböző zavarokat fogászati kezelés, feszültség, stressz vagy baleset is kiválthatja.
Diagnózis és kezelés:
A kezelésekben nagyon finom húzó-toló mozdulatokat, valamint különböző pontok nagyon gyengéd tartását alkalmazzák. Ennek eredményeként az izmok, csontok, szervek és idegek visszakerülhetnek a természetes áramlásba.
A craniális oszteopátia– a többi oszteopátiás részterülethez hasonlóan – az egész emberi szervezetet érinti. Ezáltal a test nagyon különböző területein lehet egyszerre hatást elérni.