A viscerális oszteopátia az oszteopátia egyik részterülete a cranio-sacrális és a parietális oszteopátia mellett.

A viscerális oszteopátiában a belső szervek és a környező struktúrák mozgásbeszűkülését vizsgálják és kezelik.

A szerveket kötőszövet kapcsolja össze egymással, és legtöbbjüket hártyarendszer veszi körül. Ebben a helyzetben képesek mozogni és kialakítják saját belső ritmusukat. Ez leginkább a tüdőben és a légzés ritmusában mutatkozik meg, amelyet mindenki képes megtapasztalni a testében. A többi szervnek is van saját mozgása, amit egy tapasztalt oszteopát szakember képes érzékelni.

A zsigeri oszteopátia az ember belső szerveivel (latinul: viscera) foglalkozik. A gyengéd manuális kezelés visszaadja azok mozgási szabadságát a hasban és a mellkasban.

Ezt a szabad mozgást és ritmust megzavarhatják a szervek működési zavarai, de olyan külső hatások is, mint a helytelen testtartás, hegek vagy gyulladások. Hosszú távon ez feszültséget vagy összenövést okozhat, ami a túlterhelődés krónikus tüneteihez vezet. A következmények lehetnek például a hólyag, a méh vagy a vesék lesüllyedése, olyan tünetekkel mint pl. menstruációs zavarok vagy akár inkontinencia is.

A viscerális oszteopátia az úgynevezett „palpációt”, a szakember finom tapintási képességét használja az ilyen rendellenességek felismerésére. Képes javítani egy szerv vitalitását azáltal, hogy gyengéden ösztönzi az egyes szerveket a mozgásra. Az ennek hatására elinduló öngyógyító folyamatok a szervek jobb működéséhez és ezáltal a tünetek csökkenéséhez vezethetnek. 

Mivel a szervek és a mozgásrendszer között szoros kapcsolat áll fenn, a viscerális oszteopátia nemcsak a szervek működését képes javítani, de pozitívan hat a rossz testtartásra vagy az izomrendszer feszültségére is.